Keresés
Close this search box.

Történetünk

A leírás C. Tóth János: Polgár kulturális élete a 20. században című könyve alapján került beszerkesztésre.

 

Az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár története

A 136/1951. (VII. 4.) MT. számú rendelet 1. § -a meghatározta, hogy „ A kultúrotthon és a kultúrház (továbbiakban: kultúrotthon) a dolgozók művelődését és szórakozását szolgáló intézmény.” Ezen szellemiség jegyében jött létre már 1950-ben Polgáron is a kultúrotthon, amely az ipartestület államosított székházában kapott helyet, s a homlokzatra felkerült a „Kultúrotthon” felirat. Az 1948-ban feloszlatott műkedvelő csoportok helyett immár szocialista eszmeiséggel, új csoportok jöttek létre. Énekkarok, színjátszó és tánccsoportok alakultak. Működött egy fiatal asszonyokból, az óvodás gyermekek szüleiből alakult tánccsoport is az ötvenes évek elején. A kultúrotthon adott helyet a különböző összejöveteleknek, gyűléseknek, báloknak. Ott tartották a tánciskolát, s olykor egy-egy kisebb vándorcirkusz műsorait. Az 1960-as esztendő egy új korszak kezdete Polgár kulturális életében. Novemberében megnyitotta kapuit Polgár főterén az újonnan épült, s az adott korban egyik legnagyobbnak és legmodernebbnek tartott vidéki kulturális intézménye, az Ady Endre Járási Művelődési Ház. Az avatási ünnepséget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára időzítették. November hetedike kiemelt állami ünnep volt akkor. Polgár apraja nagyja azonban nem arra, hanem saját ünnepnapjára készült november 6-án. A művelődési ház első igazgatója Slezák István lett. „Tatabányáról került ide 1959-ben orosztanárnak. Polgáron rövid tanárkodás után népművelő lett. (…) Azt hiszem jobbat nem is találhattak volna erre a posztra. Volt elképzelése arról, hogy mit is kell egy ilyen házban csinálni. És ereje, tehetsége is megvolt ahhoz, hogy megcsinálja”– írja róla visszaemlékezésében Sánta Sándorné, az intézmény későbbi igazgatója.  Jeles, a filmekből is jól ismert fővárosi művészek, közismert zenészek, énekesek fordultak meg Polgáron.

 

Műkedvelő művészeti csoportok

A színházi és műsoros estek mellett több művészeti csoport kezdett működni abban az időben. Slezák Istvánné vezetésével bábcsoport jött létre, s számos előadást tartottak a legkisebbek örömére Polgáron és a járás községeiben. Alakult egy nagy létszámú cigány ének- és táncegyüttes. A régi „Gyöngyösbokréta” hagyományát próbálta továbbörökíteni egy fiatalokból szerveződött tánccsoport. Az egykori leventezenekart idézve, fúvószenekar is alakult.

Ezernyi jobbnál jobb program zajlott: „minden, ami akkor egy igazán jól menő művelődési házra jellemző volt.” Számos kiállításon neves képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhetett a közönség. Kiállított itt többek között Kátai Mihály festőművész, akit családi kapcsolatok is kötöttek Polgárhoz, illetve a korszak egyik legjelesebb Kossuth-díjas művésze, Holló László. Tilless Béla és Topor András festőművészek képzőművészeti szakkört vezettek. Minden évben nagy népszerűségnek örvendtek a tánctanfolyamok, ahol a megye legkiválóbb tánc- és illemtanárai tanították a fiatalokat a legújabb és a klasszikus társas táncokra. A táncórák végén össztánc kezdődött, ahová már mások is bemehettek, kellemes vasárnap délutáni szórakozási lehetőséget kínálva a polgári fiatalok számára.

1962 nyarán, a tanácsteremben, vasárnap délutánonként rendezett „Ötórai teák” ugyancsak népszerűek voltak, leginkább az ott játszó zenekarnak köszönhetően. A művelődési ház a nyári hónapokban, szombatonként a külterületi, nagyobb tanyaközpontokban, Basán, Nagyszögben, Tisztatón, Tukában, Bagotán is rendezvényeket szervezett, ezek voltak az úgynevezett Tanyanapok. A kulturális program filmvetítéssel kezdődött, majd bál volt hajnalig. A hatvanas évek második felében a „tanyanapok” lassan elmaradtak. Egyrészt változtak az igények, másrészt elfogyott a közönség. A tanyán élő népesség jelentős hányada beköltözött Polgárra, Újszentmargitára, Görbeházára, vagy más településre. Közben változott a művelődési ház feladatköre, tevékenység szerkezete, s megváltoztak a könnyűzenei irányzatok is.

 

Egy legendás zenekar születése – 1965

A hatvanas évek elején megszületett az elektronikus zene, a beat, amit a „nagy generáció”-nak emlegetett akkori fiatalok óriási lelkesedéssel fogadtak. A nyugati rádióadók – különösen a Szabad Európa és a Luxemburgi Rádió – ontották a jobbnál-jobb zenéket. Polgáron 1965 őszén összeállt egy csapat, s ha recsegve, sípolva is, megszólaltak a gitárok, s megszületett az első polgári beat zenekar, az Atlas. Homolay Gyula, Tanyi János (Citrom), Kóder Sándor, C. Tóth János, Kövér Klári és Elek Gizi. Szeptember közeledtével a zenekar egyes tagjait másfelé szólította az élet, így az Atlas felbomlott. Gyulához és Citromhoz Tanyi Laci, Simon Jóska és Sirokai Gyula és Tóth Jóska csatlakozott. A csapat az énekes lányokkal, lett teljessé, s megalakult a legendás banda, a Black Star. Repertoárjukon a legnépszerűbb Illés, Omega és Metró nóták szerepeltek. A zenekar tagjai 1970-ig, öt éven át zenéltek együtt ebben a formációban és sok helyi, megyei bálon, koncerten szolgáltak kiváló zenével a szórakozni vágyók számára. A Black Star után 1973 őszén a Junior GT. vette át a stafétát. Három Struba testvér alkotta az együttes alapját. Egy korábban alakult másik zenekar, az Aero tagjaival (Ádám Pista, Pálnok Pista, Á. Tóth Laci és Sándor Jancsi) kiegészülve, a korabeli slágereket éppúgy játszották, mint a már klasszikusnak számító számokat, s néhány saját szerzeményüket is beillesztették a műsorukba. A két legendás zenekar, a Black Star, s a Junior GT. egymást kiegészítve, két évtized után, 1991-ben újra színpadra állt és remek bulit tartottak a művelődési házban. 2005 nyarán, az Atlas megalakulásának negyvenedik évfordulóján a két legendás csapat ismét nagysikerű koncertet tartott a strandfürdő területén felállított színpadon. 2010. november 5-én, a művelődési ház átadásának 50. évfordulóján a legendás bandákra emlékeztünk egy több órás koncert keretében.

A hatvanas évek végére megkopott az intézmény nyújtotta szórakozási lehetőségek újdonságának varázsa, magától értetődött, hogy a művelődési házban színházi előadások, műsorok, kiállítások, különböző rendezvények vannak. Közben megváltozott az életminőség. A TV nézés a mindennapok részévé vált, s hatással volt a kulturális szokásokra, kulturális igényekre. A művelődési ház tevékenységében válságjelek kezdtek mutatkozni. Nem csak Polgáron volt ez így, hasonló volt a helyzet az országban működő művelődési otthonok többségében is. A művelődési központoknak önállóan kellett meghatározniuk a feladatok nagy részét, azonban a végrehajtáshoz szükséges anyagiakat is jórészt maguknak kellett előteremteniük. A nagyközségi közös tanács létrejöttével a társközségek, Újtikos és Tiszagyulaháza művelődési házainak közvetlen gondja is Slezák István igazgató nyakába szakadt. A művelődési ház helységeit bérbe adták és egyéb szolgáltatások is helyet kapnak. Az igazgató mellett két előadó  dolgozott, azonban a hatvanas évek végére mindketten távoztak az intézményből. Szakképzett munkaerőt találni szinte lehetetlen volt. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Sánta Sándorné (Magdi) egy rövid ideig szintén a művelődési ház munkatársa volt, de népművelés-könyvtár szakos lévén később mégis a könyvtárt választotta. Volt időszak, amikor Slezák István szinte egyedül látta el a feladatokat. 1972 tavaszán Ő is megvált az intézménytől. Lezárult az Ady Endre Művelődési Központ első, elismerésre méltó korszaka.

Kulturális modellváltás az 1970-es években

Slezák István távozása után 1972-től C. Tóth János vette át az Intézmény vezetését. Augusztus közepétől végre végzett népművelőt sikerült alkalmazni. Két hónap elteltével kialakult a művelődési ház teljes és valamennyire stabilnak mondható személyi állománya és a rendezvények szervezése is elkezdődött. Nagy érdeklődés és részvétel mellett zajlottak a szezonális bálok, az országos zenekarok koncertjei. A programokat erősítő segítségével hangos híradóval hirdették, délutánonként ettől zengett a tér. Ezek az anyagilag is sikeres kezdeményezések megmutatták, milyen irányba kell elmozdulni. Közismert és népszerű művészek vendégszerepeltek városunkban. Az első próbálkozások eredményesnek és sikeresnek bizonyultak, a közönség kezdett visszaszokni a művelődési házba. A kapcsolatépítés is megkezdődött. A művelődési központ dolgozói felkeresték az üzemeket, intézményeket, különböző munkahelyeket a kulturálódási, szórakozási igény felmérése valamint, a többoldalú együttműködés céljából. Az iskolákat, óvodákat eleve partnerintézménynek, társintézménynek tekintették. Igyekeztek figyelembe venni az intézmények javaslatait. Beillesztették a művelődési ház tevékenységébe azokat a rendezvényeket, foglalkozásokat, amelyek segíthették oktató-nevelő munkájukat, a tanulók iskolán kívüli művelődését, szórakozását. Több szakkör jött létre, rendszeressé váltak az ifjúsági- és gyermekrendezvények.

A következő év munkatervének és költségvetésének elkészítéséhez nagy segítséget kaptak a tervezés időszakában a Megyei Művelődési Központtól és munkatársaitól. Az ősz folyamán szakmai továbbképzésre hívták össze a megyében dolgozó népművelőket, akiknek jó része képesítés nélkül, kezdőként dolgozott ezen a területen. A munkaterv jóváhagyása egyben a művelődési ház egy újabb korszakának kezdetét is jelentette. Nagyobb önállóságot kapott. Bár továbbra is első helyen szerepelt benne a politikai és ideológiai nevelés segítése a népművelés eszközeivel, azonban a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a művészeti és esztétikai nevelés, a kulturált szórakozás feltételeinek javítása, a kiscsoportos tevékenységek kialakítása és bővítése.

Politikai-társadalmi rendezvények, ünnepségek, évfordulók

A politikai rendezvények és ünnepségek tekintetében a pártbizottság mondta ki a döntő szót. Hangsúlyozott szerepet a négy állami ünnep – április 4., május 1., augusztus 20. és november 7. kapott. Mindegyiknek megvolt a sajátos forgatókönyve, amely az évek során alig változott.

Az egyházzal továbbra is harmonikus kapcsolatot sikerült ápolni. A plébánián szolgáló papok gyakorta voltak látogatói a különböző rendezvényeken, kiállításokon. A 70-es években a május 1-jei és az augusztus 20.-ai programoknak más volt a forgatókönyve. A korábbi két évtizedben rendezett nagy felvonulások, bankettel egybekötött népünnepélyek elmaradtak. Május 1-je hagyományos rendezvényévé az úttörő- és kisdobos avatás vált. Az iskola tanulói, tanárai, a hozzátartozók, a község politikai és közéleti vezetői levonultak a sportpályára, s ott tartották meg az ünnepséget. Az augusztus 20. megünneplése ennél is visszafogottabb volt. Az 1973-ban megrendezett kiegészítő program viszont hagyományt teremtett. Egy évtizeden át a Polgári Népi Együttes, az elfoglaltságok függvényében, mindig augusztus 20-án, vagy az azt megelőző napon mutatta be új műsorát. Előfordult, hogy a műsorban vendégek is felléptek, mint a leninvárosi Szederinda együttes és mások.

1981-ben a lengyelországi Rzeszów mazsorett csoportja és leány fúvószenekara volt a vendég, akik a virágkarneválra érkeztek Debrecenbe. Az amerikai filmekben gyakran feltűnő mazsorettek akkor még szinte ismeretlenek voltak Magyarországon. Igazán feltűnést keltettek, amikor végig vonultak a fő utcán és bemutatót tartottak a strandfürdő területén.

A művelődési ház, számos alkalommal adott helyet különböző társadalmi eseményeknek, az állami és társadalmi szervek, intézmények, termelőszövetkezetek, üzemek, különböző munkahelyek által szervezett rendezvényeknek, amelyekhez olykor kiegészítő műsorok, bemutatók, bankettek is kapcsolódtak.

 

Ismeretterjesztés, oktatás segítése a népművelés eszközeivel

A művelődési ház tevékenységében jelentős szerepet kapott az ismeretterjesztés, az iskolai és iskolán kívüli oktatás segítése. A programok összeállításánál figyelembe vették a különböző korosztályok, társadalmi csoportok, szakmák várható érdeklődését és igényeit.

A könyvtárral együttműködve, a felső tagozatosok és gimnazisták részére rendszeresek voltak a rendhagyó irodalom órák. Gyakori vendég volt Polgáron Hedry Mária, Mohai Gábor, a későbbi ismert rádió és TV bemondó és más előadóművészek. Ezek a rendezvények általában a Költészet Napjához, az Ünnepi Könyvhét eseményeihez kapcsolódtak, amelyekhez olykor író – olvasó találkozók is társultak. Az olvasótábori mozgalom létrejöttével a szünidőben az általános és középiskolás diákok, többnyire fiatal írók, költők, irodalomtörténészek vezetésével olvasótáborozáson vettek részt. A polgári művelődési ház 1974-ben kapcsolódott be a programba. A polgári, tiszacsegei és egyeki tanácsok közösen egy gyermeküdülőt működtettek Fonyódligeten, az olvasótábort ott rendezték meg. 1975-ben az olvasótábor előkészítését és a táborvezetést Sánta Sándorné (Magdi) kapta feladatul.

Több szakkör is működött. Sóvágó Mihály motoros szakkört vezetett. Samu Lajos vezette a modellező szakkört, amely előbb az iskolában, majd később a művelődési ház pincéjében kialakított műhelyben működött. Éveken át kis-matematikus, kis-kémikus és kis-fizikus szakkörök is működhettek. A gimnáziumi tanulók részére Újváry Béla bélyeggyűjtő szakkört szervezett. A művelődési ház megnyitásától kezdve évtizedekig működött a fotó szakkör Gombos László vezetésével. A Vámosi Albertné által vezetett gyermek rajz szakkör munkáit többször is láthatta a polgári közönség.    

Polgár felnőtt lakosságának is igyekeztek olyan ismereteket közvetíteni, amelyeket hasznosítani tudtak a mindennapi életükben. Néhány varrógéppel szabás-varrás tanfolyam indult, amire meglepően sokan jelentkeztek, és klubként működtek tovább. Hasonló volt a helyzet a richelieu-tanfolyammal is. A befejezése után a hímző asszonyok is összejártak.

Gazdasági jelentősége is volt a termelőszövetkezetek, mezőgazdasági üzemek részére szervezett tanfolyamoknak. Az ismeretterjesztő tevékenységben sokat segített a Kölcsey Művelődési Központban működő megyei filmtár és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hajdú-Bihar Megyei Szervezete. A rendezvényekhez rendszeresen kölcsönöztek filmeket, amit, ha kellett, a filmtár díjtalanul és postai küldeményként is eljuttatott. Az együttműködés eredményeként, a 70-es évek közepén, Polgáron is létrejött egy TIT csoportot, s az egyik termet kinevezték TIT-teremnek, amihez több korszerű berendezést – automata diavetítőgépet, vetítő ernyőt, magnetofont, kiállító vitrineket kaptak ajándékba. Az ismeretterjesztő rendezvények szempontjából is a legeredményesebben működő intézmények közé tartoztunk a megyében.

 

Művészeti és esztétikai nevelés segítése a népművelés eszközeivel

Polgáron korábban nem volt különösebb hagyománya a képzőművészeteknek. Volt viszont néhány figyelemreméltó alkotó, akiknek munkái családi és baráti körben ismeretesek voltak. Közöttük Bíró László, aki magas fokon művelte a festészetet. Szintén ismert volt Megyesi István, Vámosi Alberné – Bíró Irma és Tóth Béla festői munkássága. Érdeklődés övezte azt a köztéri konstrukciót, amely Dovák Sándor udvarán és műhelyében, Tilless Bélával közösen készült, s Debrecenben, az Új Élet parkban került felállításra a 70-es években. A művészeti és esztétikai nevelést szolgálták a különböző színházi és pódium jellegű rendezvények, amelyek kiterjedtek valamennyi korosztályra. Évente két-három alkalommal az Állami Bábszínház produkcióit fogadták két-két előadásban – az egyik előadás az óvodások, a másik az iskolások számára. Ugyancsak évente láthatták a legkisebbek a televízió műsoraiból ismert és nagy népszerűségnek örvendő színészek, előadóművészek műsorait. Bábcsoport szerveződött Tóth Jánosné könyvtáros vezetésével az általános iskola felső tagozatos tanulóiból. A 70-es évek második felében Kiss Lászlóné – Nagy Irén irodalom tanár vezetésével remek színjátszó csoport működött, és rendszeres szereplői voltak az iskolai és községi ünnepségeknek. Az 1970-es évek kétségtelenül legsikeresebb műkedvelő művészeti csoportja a Polgári Népi Együttes volt. Polgáron, ha megszakításokkal is, közel fél évszázados hagyománya volt a néptánc csoportok működésének. A 70-es évek elején a televízióban, előbb „Nyílik a rózsa”, majd „Röpülj páva!” címmel nagyszabású népzenei vetélkedő indult, amely Vass Lajos irányításával népszerű mozgalommá terebélyesedett. Országszerte számos pávakör, népdalkör és citerazenekar alakult. 1974 tavaszára megalakult a Polgári Népdalkör. Alapítói: Dráviczki Zsófia, Varga Dánielné, Balogh Károlyné, Kovács Józsefné, Tunyi Lajosné, Kacsa Dezsőné, Virágh Sándorné, Medve Gyuláné, Balla Bertalanné, Kártik Mártonné, Soltész Mártonné, Haszilló Sándorné, Kruppa Györgyné, Bigai Ilona, Vámosi Gáborné és mások. Egyre több régi, a századfordulón és a 19. század végén még ismert és énekelt dallam került napvilágra.

A citerazenekar alapítói: Virágh Sándor, Kruppa György, Medve Gyula, Kurucz László, Orosz András, Hegedűs Ferenc, Bacsa Gyula és az akkor még általános iskolás Bucsi Tibor, aki később a táncosok számát gyarapította. Suhajda Pista bácsi a századelő polgári szokásait, az egykori fonó- és kártyázó-házakat idéző beszámolói által számos egykori népszokás került felszínre, amelyek később beépültek az együttes műsoraiba. Vámosi Albert, az ÁFÉSZ akkori elnöke támogatta a citerazenekart és megvásárolta a működéshez szükséges 10 citerát. Nyíradonyban, a megyei népzenei találkozón történő bemutatkozás teljes sikert hozott, a polgári népdalkör „egycsapásra” bekerült a megye népzenei csoportjainak legjobbjai közé. 1975. július 24-én a Polgári Népi Együttes elutazott az V. Duna menti Folklórfesztiválra, Kalocsára. Műsorukat a fesztivál zsűrije a „Hagyományápolásért” díjjal, valamint, az azzal együtt járó oklevéllel és emléktárggyal jutalmazta.

Az új táncoknál és műsoroknál egyre inkább szükség volt egy hagyományos népi zenekarra. Jórészt az együttes tagjaiból, de az is összejött. Kruppa György lett a prímás, Lengyel Zoltán a másodhegedűs, Hajdú József a brácsás, Virágh Sándor a bőgős és Szarka János a cimbalmos.

A Polgári Népi Együttes megalakulásának 10. évfordulóján egy új műsorral örvendeztették meg közönséget. A  „Nemzedékek tánca” című produkció bemutatójára, – melyben felvonulnak a gyermekek, a fiatal és öreg táncosok, a népdalkör, valamint a zenekarok, – 1983. július végén, Nyíregyházán, a sóstói Múzeumfaluban került sor a VI. Országos Népművészeti Kiállítás alkalmával. Néhány hónapon belül a Polgári Népi Együttes megszűnt létezni.

A népdalkör Gál Veronka vezetésével folytatta a munkát, s hallatták hangjukat a népzenei találkozókon. Az ő távozása után vette fel a népdalkör az „Árvácska” nevet. Ezt követően Szekeres Józsefné tartotta össze a lelkes kis éneklő csoportot, aki közel negyven éve egyike volt az egykori alapító tagoknak. Az „Árvácska” népdalkör 2018-ig rendszeres közreműködője a különböző kulturális eseményeknek, rendezvényeknek, népzenei találkozóknak. Nem véletlen, hogy tevékenységüket a város képviselő testülete „Pro Urbe” díjjal ismerte el.

A citerazenekar, bár kisebb létszámban, „Tiszavirág citerazenekar” néven tovább működött. Nevükkel ellentétben, nem bizonyultak tiszavirág életűnek, s zenéjükkel, énekükkel napjainkban is megörvendeztetik hallgatóságukat. Virágh Sándorhoz, Lengyel Zoltánhoz, Bacsa Gyulához később Daray Gyula, az általános iskola nyugalmazott tanára és Pelyhe Ignác csatlakozott. Hagyományőrző tevékenységükkel méltán érdemelték ki a közönség és az önkormányzat elismerését, Polgár város „Pro Urbe” díját.

A nagy együttes megszűnése után a gyermek tánccsoport egy ideig még működött Borsos József és Barkó Imréné irányításával, de rövidesen az is felszámolódott. Lényegesen sokat javult a helyzet, amikor Sánta Sándorné vette át az intézmény vezetését. Megpróbáltak olyan rendezvényeket szervezni, amelyek kedveznek a népművészeti és hagyományőrző csoportok újraéledésének. Ennek jegyében rendezték meg a 90-es években „Polgári cuháré” címmel a népzenei és néptánc találkozókat. Időközben megváltozott a világ körülöttünk, s megváltoztak a szórakozási, szabadidő felhasználási szokások is. Ami vonzó volt harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt, nem biztos, hogy ma is az.

A ’70-es években számos szórakozási lehetőséget is kínált a művelődési központ a lakosok számára. Általában havonta egy-két alkalommal közismert fővárosi művészek produkcióit láthatta a polgári közönség. Nagy népszerűségnek örvendtek a bálok, amik  iránt az évtized végére az érdeklődés megcsappant. Az évtized végén a bál helyébe lépő diszkó új hagyományt teremtett.

A kötetlen társasági együttlét és szórakozás lehetőségeit kínálták a 70-es években a klubok. Népszerű volt, főleg az idősebbek körében a kártyaklub, míg a fiatalok az ifjúsági klubban csocsóztak, asztali fociztak és más társasjátékokkal szórakoztak.

A művelődési központ tevékenysége az 1970-es évek közepére olyannyira sikeressé vált, hogy 1977-ben elnyerte a „Kiváló művelődési otthon” címet, amit az országban működő mintegy 2800 művelődési házból csak a legjobb intézmények kaphattak meg.

A szakmai felkészültség és elkötelezettség azonban önmagában kevés lett volna a sikerhez, ha a törekvések nem találkoztak volna a korabeli polgári lakónépesség kulturális igényeivel és szükségleteivel.

 

A művelődési ház átalakítása, mozi kialakítása, felújítások és korszerűsítés 1976-1981 között

A 70-es évek közepére a mozi épülete olyan állapotba került, hogy alkalmatlanná vált feladatainak ellátására, így lebontásra került. Ezt követően a mozi is a művelődési házba költözött és az előadásokat a nagyteremben tartották. A Mozi Üzemi Vállalat vállalta, hogy saját költségén átépíti a nagytermet, a ruhatárral együtt az előcsarnokot, kialakítja a gépházat, biztosítja az ahhoz szükséges berendezéseket és korszerűsíti a nagyterem fűtési rendszerét. Ezzel egy időben a művelődési ház kicserélte a főbejárati ajtókat, kirakatokat, felújította a színpadot, a színpadi öltözőket és kicserélte a nézőtéri székeket. Az 1976-ban elkezdődő munkálatok alatt a rendezvényeket a nehéz körülmények ellenére is megtartották. Az átépítés 1977 nyarára fejeződött be.  A nagyteremben megemelkedett a nézőtér hátsó harmada, ami a korábbinál lényegesen jobb rálátást biztosított a színpadra. Esztétikus akusztikai burkolatot kaptak az oldalfalak és a mennyezet, ami egyben kellemesebb környezetet és jobb hanghatást is jelentett. A korábbi, már ütött-kopott barna székek helyére, világos és kényelmes zsöllyeszékek kerültek. Nagyobb lett a színpad, új a függöny, korszerűbb a fény és hangtechnika. A korábbi zajos és alacsony hatásfokú fűtőberendezést csendes és hatékony légzsilipes padlófűtés váltotta fel. A terem kétharmadánál elhelyezett fel- és letekerhető vetítő vászonnal meg lehetett osztani a teret. Ezzel a megoldással a nagyterem kihasználtsága gyakorlatilag megközelítette a 100 %-ot. A rendezvények jellegének megfelelően, több funkcióra vált alkalmassá, s gazdaságosabb, takarékosabb üzemeltetést tett lehetővé. A mozi rész 250 fő, egybenyitva a 400 fő befogadására lett alkalmas. Átépítésre kerültek a színpad mögötti öltözők melyekben zuhanyfülke és mosdó is kialakításra került. A felújítás és átalakítás a következő években is folytatódott. 1978-ban felújították a földszinti vizes blokkokat és csatornarendszert. A korábban széntárolónak használt pincerekeszekben barkácsoló műhelyt, illetve fotólabort alakítottak ki. 1979-ben az emeleti helyiségek és a lépcsőház került sorra. A második emeletről az elsőre került le a könyvtár, amelyhez egy olvasótermi részt is ki lehetett alakítani, illetve az állomány zenei részleggel is bővülhetett. A könyvtárigazgató irodája átköltözött a gyermekkönyvtár épületébe, ezáltal az egész második emelet klubövezetté alakult át. Az egyik teremben a nyugdíjas kártyaklub kapott helyet, de alkalmas volt különböző foglalkozások befogadására is. Két másik teremben az ifjúsági klub kapott helyet, bár ezek közül a nagyobbik, inkább oktatótermi funkciókat látott el. Utoljára maradt a tanácsterem átalakítása. Ehhez kapcsolódóan a II. emeleten büfé és vizesblokk került kialakításra. A tanácsterem falai és oszlopai dekoratív és tartós burkolatot kaptak, s elől egy kisebb pódium is épült. Így egyaránt alkalmas volt különböző rendezvények – pódium műsorok, filmvetítések, konferenciák, fogadások, táncos és társasági összejövetelek megtartására. A második emelet átalakítása 1980 tavaszára befejeződött és a rendezvények függvényében, egy időben mintegy 150-200 fő befogadására vált alkalmassá. 1980. november 8-án a reggeli órákban a fűtő figyelmetlensége folytán tűz keletkezett a könyvtárban. Szerencsére időben észrevették a tüzet, gyorsan segítség érkezett a megfékezésére és nem történt nagyobb katasztrófa. A szakmai munka szempontjából fontos volt, hogy Polgáron is létrejött a művelődési ház társadalmi vezetősége. Az intézmények, szervezetek és munkahelyek többnyire a kulturális felelőseiket delegálták, akikkel már évek óta személyes kapcsolat fűzte össze a ház dolgozóit. De helyet kapott benne a művészeti csoportok képviselője is. Ezáltal a közművelődési tevékenység támogatása mindinkább közüggyé vált. Kiemelt szerepet kapott a munkásság műveltségi szintjének emelése, ami „munkásművelődés” fogalomként jelent meg a közbeszédben.

 

Változások az 1980-as években

Az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek közepéig terjedő évtizedet akár a művelődési házak „aranykorának” is nevezhetnénk.

1980 őszén C. Tóth János igazgatót felkérték az új nyíregyházi megyei művelődési központ szakmai igazgatóhelyettesi munkakörének ellátására és búcsút intett Polgárnak. Néhány hónap után Barkó Imrét, a könyvtár vezetőjét nevezték ki igazgatónak, Sánta Sándorné pedig a könyvtár élére került. Folytatódtak a rendezvények, működtek a kiscsoportok, a gyermek tánccsoport tovább fejlődött.  A népi együttes viszont, nem lévén megfelelő vezetője, utánpótlása és programja, 1984-ben felbomlott, s csak a népdalkör és a citerazenekar működött tovább. Időközben megváltoztak a körülmények. Az épület fenntartására és üzemeltetésére ugyan megvoltak a költségvetési források, de emelkedtek a rendezvények költségei, változtak a közönség kulturális és szórakozási igényei, elvárásai. Azok a kulturális események és rendezvények, amelyek néhány évvel korábban még nagyobb tömegeket megmozgattak, a 80-as évek közepére veszítettek népszerűségükből. Barkó Imre 1984-ben megvált az intézménytől. A művelődési ház igazgatói feladatok ellátásával Ritz Ferencnét bízták meg, s megszabták, hogy az intézményt részben az érdekeltségi rendszer alapján kell működtetni. A művelődési ház tevékenysége megélénkült, egymást érték a különböző rendezvények. Sikeresek voltak a korban nagy népszerűségnek örvendő beszélgetős, „talk show” műsorok, amelyekben közismert művészekkel, közéleti személyiségekkel találkozhatott a közönség. Komolyzenei hangversenyekkel bővült a műsorválaszték, amelyen olyan kitűnő művészek léptek fel, mint Fellegi Ádám zongoraművész és mások. A művelődési ház bevételei ugyancsak kedvezően alakultak, s lehetőséget adtak arra is, hogy folytatódjon az épület belső tereinek további korszerűsítése. Ritz Ferencné igazgatói megbízatása 1989-ben lejárt, amit az eredményes működés ellenére nem újítottak meg, s a művelődési ház élén újabb vezetőváltás történt. Az igazgatói teendők ellátásával Kecső Imrét bízták meg. A művelődési házak tevékenysége országosan is mélypontra süllyedt ebben az időben, ami összefüggésben volt az egyre erősödő politikai és társadalmi változásokkal. Az 1990-es rendszerváltás a művelődési házakra is jelentős hatást gyakorolt. A 90-es évek elején számos intézményt megszüntettek. „Polgáron a lakosság és az akkori képviselő-testület bölcsességének köszönhetően ez a téma komolyan fel sem vetődött.” – írja Sánta Sándorné a Polgártársban megjelent egyik cikkében, akit az 1990 őszi önkormányzati választások után megalakuló képviselő-testület Kecső Imre távozását követően kinevezett a művelődési ház élére.

Változások a 90-es években

Sánta Sándorné mintegy másfél évtizedig állt az intézmény élén. Kinevezését megelőzően több, mint két évtizedet a könyvtárban és a művelődési házban dolgozott, így szinte egész aktív pályafutására ez az intézmény nyomta rá a bélyegét, s természetesen ő is nyomokat hagyott az intézmény tevékenységében. Az 1990-ben megalakult képviselő testület döntése értelmében a művelődési ház és a könyvtár összevonásra került, amely a Petőfi Filmszínház megszűnése után a mozi tevékenységével is kiegészült. A művelődési ház a 90-es években folytatta az előző évek, évtizedek alatt kialakult művelődési folyamatokat, másrészt új elemekkel is bővítették, gazdagították az intézmény tevékenységét. Az 1990-es rendszerváltás természetesen éreztette hatását a kulturális területen is. Mivel az oktatási és közművelődési intézmények a helyi önkormányzat hatáskörébe kerültek, megszűntek azok a központi direktívák, amelyek rányomták a bélyegüket az előző évek kulturális tevékenységeire. Nehéz volt jól gazdálkodni abban az időben, de a dolgozók a lehetőségeikhez képest mindent megtettek. Sorra írták a pályázatokat. Pályázati pénzből vásároltak 200 db színházi fotelt és függönyöket a nagyterembe, székeket, asztalokat, kölcsönző pultokat, irodabútorokat a gyermek- és felnőtt könyvtárba. Tíz év alatt 13 db számítógépet, nyomtatókat, számítógépes programokat, fénymásolót vettek. Közel másfélmillió forintba került a teljes hangosítás, s ebből 300 ezer, amit az önkormányzat adott. Pályázati úton szereztek pénzt a rendezvényekhez és könyvek vásárlására is. Tíz év alatt nagyon sok rendezvényt, kiállítást, előadást szerveztek. 1996-ban a Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából 17 rendezvényből álló millecentenáriumi programsorozatot szerveztek. Kirándulásokat Ópusztaszerre, két néptáncos népzenei találkozót, népi mesterségek bemutatóját, lovasbemutatót, három előadást a honfoglalásról, két kiállítást, három irodalmi és három közösségi megemlékezést. 2000-ben 50 éves fennállását ünnepelte a könyvtár, 40 éves működését a művelődési központ. Ezen alkalmakra is ünnepségsorozattal tisztelegtek. Nagy sikerrel zajlottak az egész napos, komplex szórakozást nyújtó Majális és az Augusztus 20.-a rendezvények is. Sajnos, a fizetőképes kereslet hiánya miatt a Petőfi Filmszínházat viszont be kellett zárni.

A képzőművészeti kiállítások tekintetében a korábbi túl szigorú zsűrizési szabályok hatályukat vesztették, a kiállító teremben végre a helyi alkotók is helyet kaptak. A városavatás alkalmából, 1993-ban néhány alkotó közös kiállításon mutatta be műveik egy részét a polgári közönségnek. De önálló kiállításokkal is jelentkeztek, köztük Megyesi István, Vámosi Albertné és mások. Megyesi István művei egy részét a városnak adományozta, s az iránta érzett tisztelet jeléül a művelődési ház egyik termét róla nevezték el. Tóth Béla két alkalommal is bemutatkozott. Életmű kiállítását 1997-ben láthatta Polgár és Hajdúnánás művészetszerető közönsége, amit 2000-ben egy újabb kiállítása követett. Tóth Szilárd munkáival szintén két alkalommal is találkozhatott a közönség. A Millecentenárium idején, rendhagyó módon, a Kálvárián álló kápolnában állította ki a vallásos tárgyú képeit, s 1999-ben a kiállító terem adott helyet a magyar királyokról készített rajzsorozatának. Bíró László kiállításait ugyancsak két alkalommal láthattuk. 2000-ben, a művelődési ház átadásának 40. évfordulóján, leheletfinomságú akvarelljeit csodálhattuk meg, majd 2006-ban életművének keresztmetszetét ismerhette meg a polgári közönség Pataki János festőművész tolmácsolásában.

A 2000-es évek első évtizdei

Sánta Sándorné nyugalomba vonulása után, 2004-ben Lády Józsefné lett az intézmény igazgatója, aki csak két-három évig maradt hivatalában. Őt megbízott igazgatóként, egy évig a művelődési ház művelődésszervezője, Péterné Kiss Petronella követte, s 2008-tól Radics Zoltánné került az igazgatói székbe. Az intézmény mindenekelőtt a város kulturális igényit igyekezett kielégíteni a lakosság életkor és társadalmi rétegződés szerinti megosztását figyelembe véve. A meghatározott cél az volt, hogy a településünkön és a kistérségünkben élőknek itt helyben rendelkezésre álljanak a kultúra különböző fórumai. Alapfeladat volt az ismeretterjesztés, a lakosság művészeti nevelése, a társas élet formáinak kialakítása, a hagyományok ápolása. Aktívan működtek és a helyi, valamint megyei hagyományőrző rendezvények állandó szereplői voltak a Pro Urbe-díjas Tiszavirág Citerazenekar és az Árvácska Népdalkör. Rendszeres foglalkozásokat tartott a REIKI életmód szakkör, a  Tai chi chuan, a DANCE Aerobik, az egészségmegőrző torna, Bogi Dance Majorette, a Világ Világa társastánc csoport, a Polgári Foltvarró Kör, a Polgári Kacagó Bábcsoport és a Tisza Színjátszó Kör. Több közös programot szerveztek az M3 Archeoparkkal, melyre nem csak a polgári emberek, hanem a kistérségben élők is szívesen ellátogattak. Polgár városközponti területének fejlesztése alkalmával 2013-ban felújításra került az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár épülete is. A külsőségeiben megújult és funkcionálisan is korszerűbb intézmény méltó helyszínt biztosít a kisvárosi miliő által preferált művelődési formáknak. Radics Zoltánné távozását követően nyolc hónapig Ferenczné Fajta Mária, a könyvtári egység vezetője és az intézmény általános helyettese látta el az igazgatói teendőket. 2017-től öt évig Bíró István vezette az intézményt, majd 2022 júliusától Ferenczné Fajta Máriát választották meg az intézmény élére, aki jelenleg is az intézmény igazgatója.

Megszakítás