EGYÜTT POLGÁR KULTURÁJÁÉRT

Eseménynaptár

Előző hónap Május 2019 Következő hónap
H K Sz Cs P Szo V
week 18 1 2 3 4 5
week 19 6 7 8 9 10 11 12
week 20 13 14 15 16 17 18 19
week 21 20 21 22 23 24 25 26
week 22 27 28 29 30 31

Foto galéria

Művelődési Központ története

Az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár története

 

A Könyvtár

 

A polgári könyvtár 1950-ben alakult, mint vándorkönyvtár. Jelentőségét abban látták, hogy „főként az aratás és cséplés idején az olvasómozgalmat szélesíthetjük, olyan értelemben, hogy a munkahelyekre, a cséplőgépekhez kijuttatunk egy-egy részletet [mármint könyvcsomagot]. Ugyanakkor politikai munkát is végezzünk a sajtó ismertetésével (…).”

A vándorkönyvtárak megszűntével1953. július 1-jén megalakult a Polgári Járási Könyvtár. Területileg Egyek, Ohattelekháza, Ohat-pusztakócs, Tiszacsege, Újszentmargita, Folyás, Görbeháza, Újtikos és Tiszagyulaháza 15 letéti és községi könyvtárát látta el könyvvel, valamint szervezte, segítette azok munkáját. A Könyvtár a régi, úgynevezett »láncos bank« épületében volt, a mai OTP helyén. A könyvtár első vezetője Hegyi János volt, s a könyvállomány alig számlált többet kétezer kötetnél. 1954-ben Bégány Bálint lett a könyvtár új vezetője, aki nagy szakértelemmel kezdett a könyvtári rend és nyilvántartás kialakításához. Ebben az időben keletkezett az első címleltár és csoportos leltárkönyv, s a könyvállomány is lassan gyarapodni kezdett. 1957 márciusában a könyvtár új helyre költözött, a járási tanács épületébe, a korábbinál még szerényebb körülmények közé. Ezen a helyzeten majd csak az új, 1960-ban átadott, művelődési ház és könyvtár elhelyezésére szolgáló épület változtatott.

 

A Művelődési Központ

 

A 136/1951. (VII. 4.) MT. számú rendelet 1. § -a meghatározta, hogy „ A kultúrotthon és a kultúrház (továbbiakban: kultúrotthon) a dolgozók művelődését és szórakozását szolgáló intézmény.” Ezen szellemiség jegyében jött létre már 1950-ben Polgáron is a kultúrotthon, amely az ipartestület államosított székházában kapott helyet, s a homlokzatra felkerült a „Kultúrotthon” felirat. Az 1948-ban feloszlatott műkedvelő csoportok helyett immár szocialista eszmeiséggel, új csoportok jöttek létre. Énekkarok, színjátszó és tánccsoportok alakultak. Működött egy fiatal asszonyokból, az óvodás gyermekek szüleiből alakult tánccsoport is az ötvenes évek elején.

A kultúrotthon adott helyet a különböző összejöveteleknek, gyűléseknek, báloknak.

Ott tartották a tánciskolát, s olykor egy-egy kisebb vándorcirkusz műsorait.

 

 

AZ ADY ENDRE MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR ELSŐ ÉVTIZEDE

 

Az 1960-as esztendő nem különösebb korszakhatár a történelem menetében, de mindenképpen egy új korszak kezdete Polgár kulturális életében. Novemberben megnyitotta kapuit Polgár főterén az újonnan épült, s az adott korban egyik legnagyobbnak és legmodernebbnek tartott vidéki kulturális intézménye, az Ady Endre Járási Művelődési Ház. Építéséről a Járási Tanács VB 1958-ban hozott

határozatot, s az építés költségeire 1 millió 600 ezer forintot irányzott elő. Ez az összeg azonban aligha lett volna elegendő a mintegy 2,5 millió forint értéket képviselő épület megépítésére és berendezésére a lakosság hozzájárulása és összefogása nélkül. Az épületet a Hajdú-Bihar megyei Tanács Építőipari Vállalat Tervező Csoportja tervezte, a kivitelezést a Polgári Fa- Fém és Építőipari KTSZ végezte, amelyhez jelentős társadalmi munka társult.

1960 őszére befejeződött az építkezés, elkészült a ház, s közeledett az átadás napja. Az avatási ünnepséget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára időzítették. November hetedike kiemelt állami ünnep volt akkor. Polgár apraja nagyja azonban nem arra, hanem saját ünnepnapjára készült november 6-án. A művelődési ház első igazgatója Slezák István lett.

„Tatabányáról került ide 1959-ben orosztanárnak. A Lenin Intézetben végzett, Csoóri Sándor baráti köréhez tartozott. Orosz nyelvtanár és műfordító lett. De elvégezte az ELTE-n az újságírói szakot is. Az igazi szerelme a színpad volt. Fiatal suhancként, a bányászkodás mellett amatőr színjátszó csoportban dolgozott, igen nagy ambícióval. Olyannyira, hogy a Lenin Intézet előtt egy évet el is végzett a színművészetin is, miközben apróbb szerepeket kapott filmen és színpadon. Aztán mégsem lett ebből a szerelemből házasság, a színjátszás megmaradt hobbynak. Polgáron rövid tanárkodás után népművelő lett. (…) Azt hiszem jobbat nem is találhattak volna erre a posztra. Volt elképzelése arról, hogy mit is kell egy ilyen házban csinálni. És ereje, tehetsége is megvolt ahhoz, hogy megcsinálja”– írja róla visszaemlékezésében Sánta Sándorné, az intézmény későbbi igazgatója.  Jeles, a filmekből is jól ismert fővárosi művészek, közismert zenészek, énekesek fordultak meg Polgáron.

 

Műkedvelő művészeti csoportok

 

A színházi és műsoros estek mellett azonban sok más dolog is történt. Több művészeti csoport kezdett működni abban az időben. Slezák Istvánné vezetésével bábcsoport jött létre, s számos előadást tartottak a legkisebbek örömére Polgáron és a járás községeiben. Alakult egy nagy létszámú cigány ének- és táncegyüttes. A régi „Gyöngyösbokréta” hagyományát próbálta továbbörökíteni egy fiatalokból szerveződött tánccsoport. Az egykori leventezenekart idézve, fúvószenekar is alakult.

Ezernyi jobbnál jobb program zajlott: „minden, ami akkor egy igazán jól menő művelődési házra jellemző volt.” Számos kiállításon neves képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhetett a közönség. Kiállított itt többek között Kátai Mihály festőművész, akit családi kapcsolatok is kötöttek Polgárhoz, iléletve a korszak egyik legjelesebb Kossuth-díjas művésze, Holló László. Tilless Béla és Topor András festőművészek képzőművészeti szakkört vezettek, Gombos László a fotó szakkört irányította eredményesen, s közben számos felvételen dokumentálta a művelődési ház és Polgár legfontosabb eseményeit. Minden évben nagy népszerűségnek örvendtek a tánctanfolyamok, ahol a megye legkiválóbb tánc- és illemtanárai, Havancsák István, Bakó Géza, Asztalos Ilona tanították a fiatalokat a legújabb és a klasszikus társas táncokra. A táncórák végén össztánc kezdődött, ahová már mások is bemehettek, kellemes vasárnap délutáni szórakozási lehetőséget kínálva a polgári fiatalok számára.

1962 nyarán, a tanácsteremben, vasárnap délutánonként rendezett „Ötórai teák” ugyancsak népszerűek voltak, leginkább az ott játszó zenekarnak köszönhetően. A művelődési ház a nyári hónapokban, szombatonként a külterületi, nagyobb tanyaközpontokban, Basán, Nagyszögben, Tisztatón, Tukában, Bagotán is rendezvényeket szervezett, ezek voltak az úgynevezett Tanyanapok. Zubi János bátyánk, a művelődési ház művészeti előadója volt a főszervezője. A kulturális program filmvetítéssel kezdődött, majd bál volt hajnalig. A hatvanas évek második felében a „tanyanapok” lassan elmaradtak. Egyrészt változtak az igények, másrészt elfogyott a közönség. A tanyán élő népesség jelentős hányada beköltözött Polgárra, Újszentmargitára, Görbeházára, vagy más településre. Közben változott a művelődési ház feladatköre, tevékenység szerkezete, s megváltoztak a könnyűzenei irányzatok is.

 

Egy legendás zenekar születése – 1965

 

A hatvanas évek elején megszületett az elektronikus zene, a beat, amit a „nagy generáció”-nak emlegetett akkori fiatalok óriási lelkesedéssel fogadtak. A nyugati rádióadók – különösen a Szabad Európa és a Luxemburgi Rádió – ontották a jobbnál-jobb zenéket. Polgáron sem volt ez másként. 1965 őszén itt is összeállt egy csapat, s ha recsegve, sípolva is, megszólaltak a gitárok, s megszületett az első polgári beat zenekar, az Atlas. Homolay Gyula volt a szólógitáros, kísérő gitáron Tanyi János (közismertebb nevén Citrom) játszott, a harmonikás Kóder Sándorból lett a basszusgitáros, a dobnál pedig C. Tóth János pörgette az ütőket. A művelődési ház színpadán éjszakába nyúló próbákat tartottak – télen olyan hideg volt, hogy a pára is megfagyott körülöttünk.  Sorra vették az akkor legnépszerűbb zenekarok nótáit, énekelni nem tudtak, ezért csak zenekari számok kerültek be a repertoárba. (Shadows, Spotniks, Animals) Az első „szereplésük” a helyi színjátszó csoport által előadott Tizennégykarátos autó című darabban volt. Megfelelő felszerelés nélkül, egyetlen erősítővel, saját maguk által eszkábált hangfalakkal kellett zenélniük. Az első, igazi fellépésük Újtikoson volt, az iskola farsangi bálján. Tavasztól már Polgáron is játszottak néhány buliban. Ekkorra már ének számok is bekerültek a műsorba, mivel Kövér Klári és Elek Gizi vállalkoztak az éneklésre. 1966. tavaszán a művelődési ház benevezte az Atlas-t a megyei kulturális szemlére, amit Berettyóújfaluban rendeztek. A szemlén több zenekar is szerepelt. Bár, nem vallottak szégyent, a debreceniek taroltak. Szeptember közeledtével a zenekar egyes tagjait másfelé szólította az élet, így az Atlas felbomlott. A folytatásra nem kellett sokáig várni. Gyulához és Citromhoz négyen is csatlakoztak. Ketten, Tanyi Laci és Simon Jóska végeztek az egyetemen, s hazajöttek Polgárra. Laci lett a dobos, Jóska szaxofonozott. Sirokai Gyula szintén végzett a suliban, s ő is hazaérkezett. Szintén gitározott és Citrommal együtt a technikát bűvölte. Akkor szerelt le a katonaságtól Tóth Jóska, közismert „nevén” Pitt, s amellett, hogy remekül basszusgitározott, kiváló énekesnek is bizonyult. A csapat az énekes lányokkal, Elek Gizivel és Kövér Klárival lett teljessé, s megalakult a legendás banda, a Black Star. Repertoárjukon a legnépszerűbb Illés, Omega és Metró nóták szerepeltek. Az angol nyelvű, külföldi slágerek szövegeivel Pitt nagyszerűen megbirkózott, s a polgári fiatalok immáron „élőben” hallhatták a Beatles, a Bee Gees és mások nótáit. A zenekar tagjai 1970-ig, öt éven át zenéltek együtt ebben a formációban és sok helyi, megyei bálon, koncerten szolgáltak kiváló zenével a szórakozni vágyók számára. Időközben a fiúk megnősültek, a lányok férjhez mentek és a banda egy hosszabb időre abbahagyta a közös zenélést. A Black Star után 1973 őszén a Junior GT. vette át a stafétát. Három Struba testvér alkotta az együttes alapját – irigylésre méltó tehetség, egyetlen családban. Sanyi kitűnően gitározott, virtuóz módon szólózott, Jóska ritmusgitáron játszott, s Laci amellett, hogy jól bűvölte a dobokat, kiválóan énekelt is. Egy korábban alakult másik zenekar, az Aero tagjaival (Ádám Pista, Pálnok Pista, Á. Tóth Laci és Sándor Jancsi) kiegészülve, a korabeli slágereket éppúgy játszották, mint a már klasszikusnak számító számokat, s néhány saját szerzeményüket is beillesztették a műsorukba. A zenekar próbálta áthidalni az élet adta akadályokat, (katonaság, család, politikai rendszer korlátai) de végül alulmaradt.  A két legendás zenekar, a Black Star, s a Junior GT. egymást kiegészítve, két évtized után, 1991-ben újra színpadra állt és remek bulit tartottak a művelődési házban. Újabb másfél évtizedet kellett várni a következő koncertig. 2005 nyarán, az Atlas megalakulásának negyvenedik évfordulóján a két legendás csapat ismét nagysikerű koncertet tartott a strandfürdő területén felállított színpadon. Sok százan voltak kíváncsiak az egykori „rokkerekre”, s voltak, akik évtizedek múltán találkoztak újra. Újra megelevenedtek a hatvanas-hetvenes évek. Együtt csápolt a nézőtéren apa a lányával, nagymama az unokájával, s zúgott a taps hosszú perceken át. Feltámadt a Főnix, „újra énekelt a banda”, s talán jobb volt, mint egykoron. A 2007 tavaszán rendezett koncerten elhangoztak azok a dalok is, amelyek két évvel korábban nem. 2010. november 5-én, a művelődési ház átadásának 50. évfordulóján a legendás bandákra emlékeztünk egy több órás koncert keretében. Emlékeztünk a 45 évvel azelőtt alakult Atlasra, a Black Starra, a Junior GT-re és azokra a nagyszerű srácokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Mintegy ötven nóta hangzott el a hatvanas-hetvenes évekből a jelenlévők nagy-nagy örömére.  

A hatvanas évek végére megkopott az intézmény nyújtotta szórakozási lehetőségek újdonságának varázsa, magától értetődött, hogy a művelődési házban színházi előadások, műsorok, kiállítások, különböző rendezvények vannak. Közben megváltozott az életminőség, kedvezően alakultak a lakásviszonyok, kényelmesebbé váltak az otthonok. A TV nézés a mindennapok részévé vált, s hatással volt a kulturális szokásokra, kulturális igényekre. Ami néhány éve még vonzónak tűnt, az évtized végére veszített vonzerejéből, s a művelődési ház tevékenységében válságjelek kezdtek mutatkozni. Nem csak Polgáron volt ez így, hasonló volt a helyzet az országban működő művelődési otthonok többségében is. Bizonyára ez is arra sarkalta a művelődéspolitika akkori irányítóit, hogy a művelődési miniszter 105/1968. (MK I.) MM számú utasításában a „művelődési otthon jellegű intézmények továbbfejlesztéséről” rendelkezzen. Polgár járásszékhely szerepköréből egyértelműen következett a művelődési központi besorolás, amit a lakosság száma, az intézmény nagysága, felszereltsége és addigi tevékenysége még inkább indokolt. A művelődési házon és berendezésén viszont nyomot hagytak az évek. A karbantartásra, felújításra, korszerűsítés azonban nem adott pénzt az állam. Az utasítás nyomán megnőtt az intézmények, különösen a művelődési központok tartalmi és gazdasági önállósága. A megszabott feladatok végrehajtására irányuló és kényszerítő, korábbi erősen központosított irányítás lényegében megszűnt, s csak néhány szakterületre korlátozódott. A művelődési központoknak önállóan kellett meghatározniuk a feladatok nagy részét, azonban a végrehajtáshoz szükséges anyagiakat is jórészt maguknak kellett előteremteniük. Ez Polgáron sem volt másképp, s további problémát jelentett a járás megszűnése. Bár a járási, hálózati feladatok nem nyomasztották tovább a művelődési központot, de a nagyközségi közös tanács létrejöttével a társközségek, Újtikos és Tiszagyulaháza művelődési házainak közvetlen gondja is Slezák István igazgató nyakába szakadt. Vállalkozásba kezdett, s megpróbált pénzt szerezni. A művelődési ház helységeit bérbe adták és bálás ruhavásárt, árubemutatót tartottak, valamint egyéb szolgáltatások is helyet kapnak, ami akkor „istenkísértésnek” számított, ha nem is vallási értelemben, de a felsőbbségek szemében. A probléma azonban, sokkal összetettebb, árnyaltabb volt, s az anyagiak mellett talán személyi okai is voltak. Az utasítás úgy fogalmazott, hogy „a művelődési központ feladatait legalább három főfoglalkozású dolgozó látja el”. Ezzel nem volt baj, legalábbis papíron. Az igazgató mellett korábban is két előadó, Zubi János és Havellant Gyuláné (Veronka) dolgozott, azonban a hatvanas évek végére mindketten távoztak az intézményből. Szakképzett munkatársakat találni pedig szinte lehetetlen volt abban az időben. Látva az intézmény működését és időbeosztását, mármint hogy „szombaton és munkaszüneti napon is nyitva kell tartani”, sem pedagógus, sem más értelmiségi nem akadt Polgáron, aki vállalta volna a művelődési házban a munkát, ráadásul megalázóan alacsony fizetésért. Nem véletlen, hogy azokban az években az előadók egymásnak adták a kilincset. 1978-ban egy fiatal házaspár az egyetem elvégzése után Polgáron helyezkedett el. Perjéssi Barnabás a Járási Tanács Művelődésügyi Osztályán lett népművelési felügyelő, a felesége, Sára pedig a művelődési házban művészeti előadó. A járás megszűnése után azonban elköltöztek Polgárról. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján Sánta Sándorné (Magdi) egy rövid ideig szintén a művelődési ház munkatársa volt, de népművelés-könyvtár szakos lévén később mégis a könyvtárt választotta. Volt időszak, amikor Slezák István szinte egyedül látta el a feladatokat. 1972 tavaszán Ő is megvált az intézménytől. Lezárult és ma már a történelemkönyvek lapjaira kívánkozik az Ady Endre Művelődési Központ első, elismerésre méltó korszaka.

 

Kulturális modellváltás az 1970-es években

Slezák István távozása után átmenetileg Gáti Judit volt az intézmény vezetője, de őt már nem ismerhettem meg, mert addigra eltanácsolták. Rövid ténykedése idején a művelődési ház működése és tevékenysége mélypontra zuhant. 1972-től C. Tóth János vette át az Intézmény vezetését. Egy előadói állás nem volt betöltve. Hiányzott a szakképzett munkaerő. Még elszomorítóbb képet mutatott az intézmény berendezése és felszerelése. Az augusztus hónap általános rendteremtéssel, s a hatékonyabb munkaszervezés bevezetésével telt. Közben új munkatársakat is alkalmaztunk. Augusztus közepén állt munkába Ilosvay Katalin, aki korábban a KISZ bizottság titkára volt. Nem volt képesítése, s hosszabb távon sem szándékozott népművelő lenni, csak átmeneti munkahelynek tekintette a művelődési házat. Rácz István távozása után végre egy végzett népművelőt sikerült alkalmazni Péntek Györgyné (Erzsike) személyében. Két hónap elteltével kialakult a művelődési ház teljes és valamennyire stabilnak mondható személyi állománya és a rendezvények szervezése is elkezdődött. Nagy érdeklődés és részvétel mellett zajlottak a szezonális bálok, az országos zenekarok koncertjei. A programokat erősítő segítségével hangos híradóval hirdették, délutánonként ettől zengett a tér. Ezek az anyagilag is sikeres kezdeményezések megmutatták, milyen irányba kell elmozdulni. Közismert és népszerű művészek vendégszerepeltek városunkban. Az első próbálkozások eredményesnek és sikeresnek bizonyultak, a közönség kezdett visszaszokni a művelődési házba. Nehézséget okozott viszont, az intézmény korszerűtlen és nem megfelelő fűtési rendszere a téli időszakban. A folyamatosan felmerülő műszaki és technikai problémák miatt az épület átalakítására tervet készítettek, de anyagiak hiányában ez valóban csak terv maradt. A kapcsolatépítés is megkezdődött. A művelődési központ dolgozói felkeresték az üzemeket, intézményeket, különböző munkahelyeket a kulturálódási, szórakozási igény felmérése valamint, a többoldalú együttműködés céljából.

 

 

A további tartalom feltöltés alatt.